Egy
zalai kis községben Baktüttösön született. Szülei
szegények voltak, de tartalmas emberek. Édesanyjától
korán megtanulta a hímzés, szövés alapjait. Később
Kaposvárra került a MÁV Leánynevelő Intézetbe, ahol
egy nevelő felfigyelt kézügyességére és a kötelező
stoppolás mellett minden tájegység hímzésvilágát
feltárta előtte. Itt álmodta meg először mi lesz.
Tanító! Hímzést, szövést fog tanítani! Hiába
mondták, hogy ilyen foglalkozás nincs, ő makacsul
kitartott. Korán felnőtt lett. Szerette a családját,
a munkáját, de valami mégis hiányzott. Harminc
évesen felfigyelt egy plakátra: „népi
díszítőművészeti szakkör” indul. Az elsők között
jelentkezett a zalaegerszegi Megyei Művelődési
Központba. Itt találta meg azt, amit keresett. A
szakkör mellett továbbképzésekre, tanfolyamokra
járt, majd 1978-ban „A” kategóriás
hímző-szakkörvezető képzettséget szerzett. Közben
1975–től már szakköröket vezetett, zsűriztette saját
és szakkörösei munkáit. 1983-ban elnyerte a Népi
iparművész címet. Ekkor feladta 25 éves
munkaviszonyát, hogy „szabadúszóként” csak a
népművészettel foglalkozhasson. 1987-1990 között az
MMIK megyei szakreferense volt. 1989-ben „Zalai
ingminták, ingszabás” címmel jelent meg kiadványa.
1992-96 között az MMIK Szakiskolájában oktatóként is
dolgozott. Szlovénia magyarlakta területére 1989 óta
jár át tanítani, 3 szakkört vezet itt azóta. A
Muravidék első Népi iparművésze (2003) Horváth
Margit, az ő tanítványa. Eddig 8 tanítványa
rendelkezik e címmel. Gyűjtő, kutatómunkát is végez,
feldolgozza, tervezi a gyűjtött motívumokat.
Rendszeresen és szép eredménnyel vett részt
kiállításokon, pályázatokon. Súlyos betegségből
fölépülve 2002-ben „Török Eta és tanítványai életmű
kiállítása” címmel tért vissza szeretett
tevékenységéhez. Elmondhatja, teljesült gyermekkori
álma, hivatása lett a népművészet művelése,
tanítása.
