Gyermekkorát Pápán töltötte, és már itt kitűnt a
művészetekhez való vonzódása. Azonban családja nem
támogatta továbbtanulási szándékát, így az ipar
különböző területein dolgozott, míg végül 1978-ban
Zalaegerszegre, majd Söjtörre költözött, ahol Németh
János keramikusművész szakkörébe járt. Itt
ismerkedett meg a kerámiával és rövidesen Tófejen
helyezkedett el a kerámiaüzemben. Magánúton szerezte
meg Budapesten a kerámiaformázó szakmai
bizonyítványt. Az üzemben kézifestőként dolgozott.
1992-ben betegség miatt fel kellett adnia
munkahelyét. 1996-ban a Kocsisné Koszorús Anikó
által vezetett zalaegerszegi hímzőszakkörben
ismerkedett meg a magyar hímző-kultúrával, mely
mindennapjainak részévé vált. 2004-től saját
tervezésű munkáit zsűrizteti, ennek eredményeként
2008-ban elnyerte a hímző Népi iparművész címet.
Rendszeres résztvevője a helyi, a regionális és
országos pályázatoknak, kiállításoknak,
bemutatóknak. A helyi és országos továbbképzéseken
gyarapította tudását. A hímzés mellet a
csuhészobrászatban is jártas, de az igazi „szerelem”
a hímzés. Több díjat, különdíjat mondhat magáénak,
amire legbüszkébb, 2007-ben a Kis Jankó Bori
Hímzőpályázat I. díja. Külföldön is többször
szerepeltek munkái különböző kiállításokon.
