Zsuzsa több mint negyven éve él családjával
Zalaegerszegen, gyermekkorát a szomszédos Vas-megyei
Hegyhátszentjakabon töltötte. Kislány korában látta
amint édesanyja a konyhába falvédőket varrt, tőle
tanulta az első öltéseket. Zalaegerszegen
fodrászként dolgozott, s ha nem volt vendég,
öltögetéssel töltötte idejét. 1977-ben az egyik
vendége, Török Eta Népi iparművész meglátta ezt, és
meghívta az MMIK-ban akkor már működő szakkörébe.
Zsuzsa ott is maradt annak megszűnéséig. Ez
szerencsére nem jelentette alkotótevékenységének
megszűnését, továbbképzésekre járt és kapcsolata
Török Etával ezt követően is megmaradt. Szívesen
hímez minden tájegység motívumaiból, különösen
kedveli a rusztikus vászonra gyapjúfonallal varrott
hímzéseket, ám mégis a legkedvesebb és a legtöbb
sikert hozó számára, a boldogi tájegység motívumait
felvonultató fehér lyukhímzéssel kivarrt munkái. E
munkáival több országos elismerésben is részesült.
Számos helyi, regionális és országos kiállításon
vett részt, önálló kiállítása volt 2009-ben
Zalaegerszegen. Az egyszerű, tiszta szín- és
motívumvilágot tükröző hímzései gyakran részesültek
elismerésben. A Zala megyei Népművészeti
Egyesületnek alapító tagja. Számtalan alkalommal
vett részt mesterség bemutatókon nem csak hazánkban,
hanem Erdélyben, Német-, Finn- és Oroszországban is.
Évek óta zsűrizteti munkáit, melynek eredményeként
2006-ban Népi iparművésszé nyilvánították.
