A fa
szeretete az oly szívesen tanult faipari szakmájából
fakad. Ám többet akart, mint pusztán a szakma
művelése, így már 1972-től foglalkozott a
fafaragással. A kezdeti próbálkozások, majd az egyre
gyakoribbá váló bemutatkozások a közönség előtt, az
elismerő szavak, tekintetek meghozták a kedvét az
alkotáshoz. Főként plasztikák kis és nagy méretben,
használati tárgyak, emlékművek, hidak, rönkbútorok,
szabadtéri játékok, kopjafák, kapuszerkezetek, nyári
pihenőházak és újabban gyermekjátékok képezik azt a
széles repertoárt, amit az évtizedek alatt
kialakított magának. Tagja több fafaragó
egyesületnek, valamint a Zala Megyei Népművészeti
Egyesületnek is. Gyakori látogatója a nyári alkotó
táboroknak, és rendszeres résztvevője az egyesület
által a megyét reprezentáló csoportnak a Mesterségek
Ünnepén. Munkáit rendszeresen zsűriztette, melynek
eredményeként 1997-ben Népi iparművész címet kapott.
Lakóhelyén, Szepetneken dolgozik saját műhelyében,
ahol bemutatótermet is kialakított. A mesterséget
fia is megtanulta, így ma már ketten dolgoznak a
műhelyben. Munkáit nem csak itthon ismeri a
kiállítás látogató közönség, hanem határainkon túl
is: Horvátország, Ausztria, Németország, Hollandia,
Franciaország.
