A Zala megyei Búcsúszentlászlón született. Édesapja
falusi kőmíves volt, aki ha nyáron meg tudta keresni
a család téli kenyerét, télen szívesen faragott. Ez
volt az az időszak, amikor a szomszéd falu
kanászával Breglovics Kálmánnal, a Népművészet
Mesterével hosszú szakmai eszmecserék folytak. Ebben
a légkörben felnövő gyerekek közül ketten is
folytatták az otthon tanult mesterséget. Aztán az
iskolai tanulmányok és a családalapítás anyagi
gondjai miatt a hobbiként művelt fafaragás háttérbe
szorult. Ahogy nőttek a gyerekek, mind több idő
jutott erre is, és az 1970-es évek eleje óta
intenzíven farag ismét. Előbb az Édesapja és
fiatalabb bátyja által is művelt domborúfaragást és
ékrovást alkalmazta faragott tárgyain, majd
megtanulta a lapos faragást, a karcolozást, a
sárgítást és a spanyolozást is. A fán kívül szívesen
farag szarut, csontot, kobak- és lopótököt. Kisebb
kitérők után vált igazi területévé a dunántúli
pásztorfaragás művelése, továbbadása. 1975 óta vett
részt a megyei, regionális és országos
kiállításokon, pályázatokon. Munkáit rendszeresen
zsűriztette, így 1993-ban elnyerte a Népi iparművész
címet. Fafaragó szakköröket vezetett itthon és
Szlovéniában egyaránt. Kitűnő ismerője a különféle
természetes anyagokból készült gyermekjátékoknak és
ezeket szívesen oktatja különböző tanfolyamokon,
játszóházakban.
