Szakmai önéletrajz

A szlovéniai Radamoson született és él most is.  Már gyermekkorában meg kellett tanulnia a csuhéfonást, mert családja mellékfoglalkozásként készítette a csuhétáskákat, szatyrokat. A hímzés alapjait is édesanyjától tanulta, de már felnőttként. 1998 óta a Harangvirág Művelődési Egyesület tagjaként a hímző szakkörben sajátította el a különböző magyar tájegységek hímzéseit. A szakkörvezető Kocsisné Koszorús Anikó Népi iparművész jóvoltából ismerhette meg a népművészet e területét. Hímzéseinek többsége is zsűrizett, hazai, magyarországi és nemzetközi kiállításokon is szerepelt már. Részt vett a hímző továbbképzéseken, hogy minél jobban elsajátíthassa ezt a szakterületét is a népművészetnek. A csuhéfonásba viszont beleszületett, és folyamatosan végezte a csuhéfeldolgozást, mert azon a vidéken a mezőgazdaságból élőknek ez volt a kiegészítő jövedelme. 1999-től a Munkaszolgáltató Központ munkanélkülieknek szervezett csuhéfonó továbbképzésén aztán hasznosítani tudta tudását, és elkezdett oktatni. A határ menti kapcsolatokban lehetősége nyílt Zalaegerszegen a csuhétáskák, szatyrok, kiegészítők rendszeresen zsűriztetésére, melyet visszajelzésnek tartott arról, hogy jó úton halad-e a tárgykészítésben és e tárgykultúra megújításában. 2011-ben nyerte el a Népi iparművész címet. Rendszeresen részt vesz a szervezett munkabemutatókon és tanítja a csuhéfonást Szlovéniában és Magyarországon egyaránt. Tagja a Zala Megyei Népművészeti Egyesületnek, és a radamosi Harangvirág Művelődési Egyesület elnökeként tevékenykedik. Évek óta részt vesz a zalaegerszegi Kézművesek Háza határon túli pedagógusok és népművészek részére szervezett táborában, ahol különböző kézműves tevékenységeket sajátított el az évek során. A Mesterségek Ünnepének is rendszeres résztvevője.