A
Szombathelyi származású pedagógus 1995-től él
Zalaegerszegen és 1997 óta tanárként dolgozik,
rajzot és bábkészítést tanít. Mindig érdekelte és
motiválta a különböző természetes anyagok
felhasználása, az ötlettől a megvalósításig, vagyis
az alkotás öröme. A mézesbábbal irodalmi utalásokban
találkozott először. A formakincs gazdagsága, a
különböző művészeti korok megjelenése oly mértékben
kíváncsivá tette, hogy komolyabb kutatásba kezdett a
mesterségbeli hagyományokat illetően. A
zalaegerszegi Göcseji Múzeumtól kapott először
kutatási engedélyt, ahol gazdag anyaggal segítették
munkáját. További kutatási terület volt még a
Balatoni Múzeum Keszthelyen, és a Néprajzi Múzeum
anyaga. Az újra felfedezett mézesbábos anyag olyan
gyönyörű volt, hogy nem hagyhatta a továbbiakban is
csak a múzeumi raktárakban e kincset. Főként az
ütőfás mézesek formavilága ragadta meg, és ez a
hagyomány mindenki számára elérhetővé vált, szinte
újjá élesztette a mesterség e hagyományait. Férje
Németh Ákos segítette munkájában. Az ütőfákat újra
tervezték és újra faragtatták Harasztovics Róbert
Népi iparművész fafaragóval. Hagyományos receptekből
kiindulva sikerült hosszas kísérletek után egy olyan
típusú tésztát létrehozni, ami a forma szépségét,
tiszta éles kontúrral visszaadja. Mézesbábjaikat
kézműves vásárokon, és kiállításokon láthatják.
2005-ben a XIV. Országos Népművészeti Kiállításon
ezüst oklevelet kapott. A rendszeres zsűriztetés
eredményeként a Népi iparművész címet 2008-ban érte
el. A kiállításokon kívül a Zala Megyei Népművészeti
Egyesület tagjaként rendszeresen részt vesz a
Mesterségek Ünnepén. 2007-től a Szentendrei
Szabadtéri Néprajzi Múzeumban rendszeresen
népszerűsítik a mézesbábos szakmát.
